Nyári olvasmányok

Janne Teller: Semmi

K. P. 7.d

Az osztályban sokat hallottam erről a könyvről. Annyira sokat, hogy úgy éreztem, el kell olvasnom. Nem is tudom, megbántam-e.
A dán írónő első regénye nagy port kavart hazájában. Először betiltották, majd kötelezővé tették. Azt hiszem, ez sokat mond a könyvről. Bár eredetileg Teller ifjúsági olvasmánynak szánta, elég kegyetlen lett. Az írónő szerint csak az igazság van benne. Hát azért az igazsághoz elég durva.
A könyv a dániai Tæring nevű kisvárosban játszódik. A főszerepben a település gimnáziumának egyik osztálya áll. Az osztály egyik tanulója, Agnes szempontjából van leírva a történet. A másik központi szereplő pedig Pierre Anthon. Most akik arra gondolnak, hogy ez egy romantikus dráma, azok nagyon tévednek. Pierre Anthon az első tanítási nap kijelenti: semminek nincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit se érdemes csinálni, erre most jöttem rá." Ezt követően kisétál az osztályból és felmászik egy fára.
Sajnos Tæringnek csak két utcája van, ezért nem tudják elkerülni az élet értelmét vitató állításokat. Az osztály többi része viszont az ellenkezőjét akarja neki bebizonyítani. Elhatározzák, hogy mindenki beadja a számára legfontosabb dolgot, ezzel bizonyítva, hogy van, ami fontos. Csakhogy minden eldurvul és már nem lehet megállni.
Zseniális könyv. Annyira érdekes a hangulata. Talán az érdekes a legenyhébb szó rá. Szókimondó, kegyetlen és letehetetlen. Nekem leginkább egy szívrohamhoz hasonlít, mert elég rövid. Nem ajánlom úgy általában mindenkinek, mert olyan tünetek léphetnek fel olvasás után, mint pl.: szótlanság, vagy az olvasónak elmegy az életkedve. Velem is ez történt, mégis érdemes volt elolvasni.
Azoknak ajánlom, akik nemcsak könnyű szórakozást remélnek egy könyvtől.

A magyartanár s a könyvtárostanár is egyetért abban, hogy ezt a könyvet jóval nagyobbaknak ajánljuk, érdemes "kivárni a maga idejét".