Nyári olvasmányok

James Dashner: Az Útvesztő

T. S. 8.c

Nem tudod, ki vagy. Nem tudod, hogy hány éves vagy. Nem tudod, hogy hogy nézel ki. Hogy milyen évet írunk. Nem tudod, hogy hol vagy. Körülötted csak a sötétség. Csak egyet tudsz: hogy mi a neved. Hirtelen vakító világosság tölti be a teret.

Regényünk főhőse egy sötét liftben ébred. Nem tudja, hogy ki ő, és hogy honnan jött. Csak egyben biztos: Thomasnak hívják. A lift végállomása egy tisztás, ahol 50, ismeretlen fiú várja. Különböző korúak. Egészen 14 évestől 18 éveseket is lehet látni. Később Thomas megtudja, hogy egykor ők is a liftben - úgynevezett dobozban - ébredtek. Senki sem emlékezett semmire az előző életéből, csak a nevére. Havonta érkezik egy új fiú a tisztásra a dobozban - ez alkalommal Thomas.
De hol is van ez a tisztás? Ez az, amit senki sem tud. A rétet egekbe nyúló labirintus veszi körül. Egy labirintus, amelynek a kijáratát már két éve keresik a gyerekek, de még mindig nincs meg a kiút.
A fiúk a túlélés reményében egy társadalmat hoztak létre: állatokat tartanak, földet művelnek, fát vágnak. Minden újonnan érkezettnek be kell tudni illeszkedni és találni valamilyen mesterséget. De Thomas más... mintha ismerős lenne neki ez a hely. És még egy dologban biztos: futár akar lenni. Hogy kik is azok a futárok? Ők azok, akiken a többiek sorsa függ: az ő feladatuk megtalálni a kiutat az útvesztőből, ami körülveszi őket.
Ez első hallásra könnyű feladatnak tűnhet, de nem az: ugyanis a labirintusba vezető kapu minden napnyugtakor bezárul és csak másnap reggel nyílik ki. Aki nem tér vissza a rétre időben, az nem éri meg a reggelt.
Mindennek ellenére Thomasban él egy hajthatatlan vágy, hogy ő is részese lehessen az útvesztőt feltérképező csapatnak.
De Thomas nemcsak ebben tér el a többiektől... Egy nappal az érkezése után a szirénák - melyek egy új tag érkezését jelzik - újra megszólalnak... Holott két évig csak havonta érkezett egy új jövevény.

Ez a könyv azok közé tartozik, ami odaragad a kezedbe. A szereplővel teljesen azonosulni lehet, hiszen te is pont ugyanannyit tudsz a tisztásról, mint Thomas: semmit.
A Harry Potternél tudjuk, hogy egy varázslóról szól, aki meg fog küzdeni Voldemorttal. A Szent Johanna giminél tudjuk, hogy egy gimnazista lány négy évéről fog szólni. De itt, hogy mi fog történni, arról semmit sem lehet tudni. Bármelyik pillanatban történhet valami, ami mindent megváltoztathat. Ez az, ami idegőrlő tud lenni, jó értelemben.
Egy dolog viszont zavart, amire csak az elolvasása után jöttem rá: nem találtam benne semmi mondanivalót. Bár itt felmerülhet a kérdés, hogy akkor a többi, toplistás könyvekben mi van? Ha belegondolunk, alig találunk egy olyan könyvet köztük, aminek van igazán mondanivalója. De mégis azok mások, mint ez a könyv. Az előbb említett könyvekkel lehet ezt jól megmagyarázni: A Szent Johanna gimit azért szeretik sokan, mert amire a történet épül, amivel el akarja nyerni a tetszésedet, az a már-már irreálisan tökéletes hangulat. A Harry Potterben meg az ősi vágy - hogy tudjunk bánni a mágiával - teszi letehetetlenné a könyvet.
De ennél a könyvnél én úgy éreztem, hogy két érzéssel akarja az író elvinni a történetet: az egyik az idegőrlő izgalom (ezzel nincs bajom, sőt...) a másik meg a kegyetlenség és a sajnálat. Ezek viszont nem tudnak önmagában tartalmat adni a könyvnek.
Ezen a negatív véleményen kívül viszont fantasztikus könyvnek tartom. Egy pozitív dolgot kiemelnék belőle: engem nagyon szokott idegesíteni, hogyha egy történet cselekménye megszakad és helyszín- vagy időváltás van. Talán ez volt az első könyvem, aminek a történetében nincs megszakítás, folyamatosan halad - ezáltal sokkal élvezhetőbb.
Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretnek azonosulni a főhőssel és azoknak, akik képesek belefeledkezni egy magával ragadó történetbe.