Nyári olvasmányok

Fekete István: Kele

B. B. 6.c

Az idei nyáron elhatároztam, hogy Fekete Istvántól a Kele című könyvet fogom elolvasni. Fekete István: Vuk című könyvét már elolvastam. A könyv egy rókacsaládról szólt. Az ember vadászfegyverével és kutyájával szörnyű tettet hajtott végre, és a rókacsalád elpusztult. Vuk, a kis róka maradt csak életben, és az a lánytestvére, akit a vadász annak idején foglyul ejtett. Vuk azonban hősiesen kiszabadította őt. Ez egy izgalmas olvasmány volt, így biztos voltam benne, hogy Kele története is hasonlóan érdekes lesz.
Az olvasmány főszereplője egy öreg gólya, Kele, aki megsebesül, így nem tarthat társaival Afrikába. A gólya sebesülését egy sörétes puskagolyó okozza.
A nyár végén, aratás után a gólyák elrepülnek, azonban előtte a réten összegyűlnek, hogy együtt, csapatostul tegyék meg a hosszú utat. Végül egy valaki nem tarthat velük.
"A beteg szárnyú öreg gólya kiválik közülük, a közösség halvány részvéte mögött megnyugvás is van, hogy most már csak egészséges szárnyak viszik a nemzetséget."
A beteg gólya Bertiék kéményére szállt le, akik észrevették, hogy a gólya megsebesült. Berti kivette a gólyából az ólomszemet, ezután jóddal bekenték. Kele megismerkedett az udvar, és az istálló állataival. A tél lassan elmúlt, és tavaszra Kele is meggyógyult, és titokban szárnyait próbálgatta. Majd ismét eljött az ősz, és Kele a többi gólyával csapatostul délre szállt.
A könyv első pár oldala unalmas, de enélkül az oldalak nélkül nem tudnánk meg, hogy mi a történet lényege. Figyelmeztet arra, hogy az ember meggondolatlan cselekedetével gonosz dolgokat is tud tenni, de ugyanakkor Berti példája mutatja, hogy az emberek többsége jól cselekszik.